Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Névadónk, Kós Károly

 

Névadónk - Kós Károly emlékei

 
Édesapám 1845-ben Szászrégenben született, édesanyám (Sivet Szidónia) Kolozsvárt 1854-ben. Atyám 1881-ben megismerkedik a francia nyelvmester leányával, hamarosan megkéri, és 1882 legelején nőül veszi – édesanyámat. Én 1883-ban Temesvárt születtem.
…1892-ben az erdélyrészi posta- és távírda-igazgatóság (apja magyar királyi távirdatiszt) Kolozsvárra költözött, a mi családunk is, mely akkor már öttagú volt.
Számomra viszont Kolozsvár egyelőre csupán egy új várost jelentett… Aztán az idegenkedésem megszokássá enyhült: szüleim városa lett az én otthonom is, az én városom, a meleg, az egyetlen város…
…Hogy a kamaszkor határát átléptem, viszonyom a családhoz megváltozott… A gyermeket és kamaszt kizárólagosan a szülői otthon – édesanyám – nevelte, formálta. Ez a kapcsolat mostantól kezdve lazult, tágult. A nevelésnek, életszemlélet alakításának, a szellem építésének, a látókör tágításának mind több és nagyobb munkarészét vette át az iskola, a város és végül a környező táj és nép.
Az iskola most, utolsó évfolyamaiban – fokozatosan, hogy észre sem vettem – egész összetételében: tantárgyaival, tanáraival és osztálytársaimmal – átalakult azzá a lelkemet, szellememet tápláló intézménnyé, amelyet a régiek alma maternek neveztek.
Amit az én iskolámtól kaptam, azt egyetlen más iskolától bizonyosan nem kaptam volna meg. A Kolozsvári Református Kollégium más volt, mint erdélyi testvérei. Más volt a születése is. Ennek az iskolának egyenes elődje a fiatal város józanul gondolkodó, reálisan előrenéző polgárkommunitásának bátor elhatározásából született meg már a XVI. század közepe táján. A hagyomány szerint ebben az iskolában tanulta alapismereteit Mátyás. Ennek az iskolának volt rektora a XVI. században Heltai Gáspár. Ebben az új otthonában lesz rektorprofesszor Apáczai Csere János.
Építő szelleme, liberális kultúrhagyományai szinte természetesen predesztinálják ezt a várost, hogy itt induljon 1814-ben az első magyar tudományos folyóirat (az 1947-ben megszűnt) Erdélyi Múzeum, hogy itt alakuljon meg és játszhasson rendszeresen az első magyar hivatásos színtársulat, hogy innen indulhasson győzelmes útjára a magyar drámaírás páratlan alkotása, a Bánk bán, hogy itt szólaljon meg az első magyar opera: Béla futása.
… Akkor, hogy a gimnázium VI. osztályát végeztem el, szüleim jutalmamul biciklivel leptek meg. Mihelyt megtanultam a biciklizés nem nehéz mesterségét, felkerestem falusi otthonaikban azokat a kollégiumi bentlakó osztálytársaimat, akikkel hat esztendő alatt jól összemelegedtem. Megismerkedtem különb-különbféle rendű és rangú, korú és műveltségű emberekkel; gazdagokkal és szegényekkel, férfiakkal és asszonyokkal, legényekkel és leányokkal. Azon a nyáron történt az is, hogy ugyancsak Kalotaszegen, Türében megismerkedtem osztálytársamnak, a pap fiának húgával, akit aztán sehogy sem tudtam kiverni a fejemből.
…1901-ben letettem az érettségi vizsgát „első jó” eredménnyel és arra a kérdésre, hogy milyen pályát választottam, feleletül azt írtam be a kollégiumi kérdőívbe: mérnök. Mert tudtam, hogy a szüleim úgy határoztak, hogy mérnök legyek. …1902 szeptemberében beiratkoztam a műegyetem mérnöki fakultására.
Most már tudom, bizonyosan: ma sem vagyok más, mint voltam akkor, 19 éves koromban, csupán hatvan esztendővel idősebb …

 ***

Kós Károly a szépíró.

Kós Károly, Kosch (Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 25.): építész, író, politikus, könyvkiadó, grafikus. 1902-ben kezdte tanulmányait a bp.-i műegy. általános mérnöki szakán, 2 év múlva átiratkozott az építészetre. 1907-ben szerzett diplomát, s megkezdte építészi tevékenységét (ref. parókia és imaház épülete Óbudán, Zrumeczky Dezsővel, 1908–09); r. k. templom Zebegényben (1908–09); a bp.-i állatkert épületei (Zrumeczky Dezsővel, 1909–10); bp.-i Városmajor-utcai iskolakomplexum (Györgyi Dénessel, 1910); Székely Nemzeti Múz. Sepsiszentgyörgyön (1911–12); kispesti munkás- és tisztviselőtelep központja (1912–13); ref. templom Kolozsvárt (1912-13); vármegyei közkórház Sepsiszentgyörgyön (1914). Tervező munkájában az erdélyi népművészet (elsősorban a kalotaszegi népi építészet) és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. Erdélyi építészeti kutató-vándorlásainak eredménye Erdély népének építőművészete c. műve. Maga illusztrálta Atila királról Ének c. balladás, históriás éneket (1909). A Magy. Mérnök és Építész Egylet Czigler-érmével tüntették ki Régi Kalotaszeg (1912) c. illusztrált építészeti tanulmányát. 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított. 1916 végén megbízást kapott Károly király koronázása díszleteinek tervezésére és kivitelezésére. Ezután állami ösztöndíjasként Isztambulba ment tanulmányútra (1917–18). Hazatérte után a bp.-i Iparművészeti Isk. építészeti tanszékére hívták, mégis inkább visszaköltözött Erdélybe, Sztánára. Alkalmi grafikai-nyomdai munkákkal és sztánai birtoka művelésével kereste kenyerét. Első novelláját A Gálok címmel a kolozsvári Keleti Újság közölte. Az erdélyi m. politikai élet megszervezésében vállalt szerepet Kiáltó Szó c. röpiratával (1920), amit Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen írt. Szerepe volt az Erdélyi (későbbi nevén Magyar) Néppárt megalakításában. Megindította és szerk. a párt lapját, a Vasárnap c. képes politikai újságot (1922). 1924-ben megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig (1944) ig.-ja volt. 1931-től szerk. az Erdélyi Helikont. Szolnay Sándor festőművésszel együtt megalakította és igazgatta megszűnéséig (1931–44) a romániai m. képzőművészek szervezetét, a Barabás Miklós Céhet. Regényei és elbeszélései tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette. Varjú nemzetség (1925) c. regénye a 17. sz.-i Erdély krónikája. Legjelentősebb regénye I. István királyról szól Az Országépítő címmel (1934). Színpadi változatát először a bp.-i Nemzeti Színház adta elő (1942). Budai Nagy Antal c. színművét (1936) 1937-ben bemutatta a bp.-i Vígszínház. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főisk. tanáraként működött, mezőgazdasági építészetet tanított. Továbbra is foglalkozott építészeti tevékenységgel, tervezett templomokat Fejérden (felépült 1948-ban), lakóházakat és nyaralókat, restaurált középkori épületeket. Tervei szerint kezdték meg Kolozsvárt Mátyás király szülőházának restaurálását (1944). 1944 őszén Kolozsvárra menekült, mert sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították. Újra politikai szerepet vállalt, a Magy. Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke (1945-46) és ngy.-i képviselő (1946–48). Ugyanekkor az újjáalakult Erdélyi Magy. Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója. A Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt (1948–49). Nyugdíjba vonulása után (1953) főleg irodalommal foglalkozott. A 14. sz.-i művész testvérpárról, Kolozsvári Mártonról és Györgyről tervezett regényét (részlete megjelent a kolozsvári Utunkban, 1954. 20. sz.) betegsége miatt nem fejezhette be. Utolsó évtizedeiben kiterjedt levelezést folytatott.

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria



Elérhetőség

Érdi Kós Károly Szakképző Iskola

2030 Érd, Ercsi út 8.
Másodlagos, nagyobb tárhelyű e-mail cím: koskarolyszki.erd@gmail.com

+36 23/365-531; +36 23/365-501

iskola@kos.erd.t-online.hu

Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          


Statisztika

Online: 7
Összes: 632882
Hónap: 13385
Nap: 559